Győri kocsmák és a Nav n Go IGO 8

Bálint barátunk, aki klasszikusan az early adopterek közé tartozik, ha modern kütyükről és szoftvereikről van szó, elmondta, hogy az IGO 8-as verziójában az előre kalibrált győri POI pontok közé olyan helyek is bekerültek, mint a Koccintó. Ezt mondjuk nem értem. Akinek ilyen szoftvert futtatni képes kütyüre telik, annak valószínűleg nincsen szüksége a Koccintóra. Vagy ez egy olyan stabil pont lenne a Belvárosban, mint amilyenek a nagy, öreg fák a földmérőknek vidéken? Örök rejtély marad, azt hiszem...

Ha valakinek megvan, kérnénk egy screenshotot.

Pisti, a globetrotter

Hát akkor legyen totálisan audiovizuális az élmény.

Hunglish nyelvlecke

Emellett nem mehetünk el szó nélkül. Olyan élményben volt részünk, ami többszörösen írta át a kocsmai közönségről alkotott képünket. Ugye mindenki ismeri az asztalhoz érkező, majd kérés nélkül mondókába kezdő részeget, aki imádja a testi kontaktust, ezért vagy ölelget, vagy a vállunkat csapkodja, vagy fél percenként kezet fog. Ezek a típusú emberek valami miatt mindig engem találnak meg. Talán a kisugárzásom miatt. A mai este is ez történt. Az asztalunkhoz érkező úr amúgy, elmodása szerint kamionsofőr, végigjárta Európát és rádöbbent, hogy némi idegennyelv tudással milyen sokra viheti az ember, ha ismerkedni akar. Ezt a típusú, sablonokból építkező, verbális perpeetum mobilet tárta elénk körülbelül fél órában, aminek folyamatosan visszatérő eleme az alábbi, ragozási és segédigei anyag citálása volt.:

Néhány fociban használatos szakkifejezés és egy rigmus, amely mintegy keretként foglalta össze a rövid, önéletrajzi elemekkel átszőtt mesefonalat:

És akkor végül közkívánatra a furcsa nevetés is hadd csendüljön fel, amit én a mongol torokéneklés egyik modern magyar megfelelőjének tartok:

Ott legalul - Sörszék Söröző

Tovább folytatjuk az igencsak hosszú két nap eseményeinek leírását. A legutóbbi szösszenetben valahol a Belvárosban hagytuk abba, ahol egy családi perpatvart vágtunk ketté azzal, hogy felálltunk és fizettünk. Elindultunk tovább, hogy valami hasonló stílusú krimót keressünk. A probléma abból adódott, hogy a harmad- és negyed osztályú helyek mindegyike korán zár, így sehol nem találtunk a kutatási kritériumoknak megfelelőt a Belvárosban. Sőt, a nagy nádorvárosi kocsmaközpontban is sorra zártak a helyek ebben az időszakban. (Így nem jutottunk be például a Törökverőbe, ahol negyed órával a zárás előtt csukták be az orrunk előtt az ajtót.) Azért írtam kocsmaközpontot, mert a vidéki buszpályaudvar és a vasútállomás közelségéből kifolyólag itatószékek tömkelege települt a nádorvárosi oldalra, ahol az átutazó nagyközönség mindig talál helyet arra, hogy egy fröccsöt beverhessen. A  túlparton -étjük ezalatt a vasút másik oldalát, a Belvárost- nehézséget okoz a rengeteg hivatal és iskola, amiknek a közelében a törvény tiltja a szeszes italok forgalmazását. (Meg ugye a prostitúciót is, de ez  a Kazinczy előtt álldogálló ribizliket egyáltalán nem zavarja.) 

Így jutottunk el tehát a Halgödör és a Pannohalmi Borozó által közrefogott műintézménybe: a Sörszék Sörözőbe. Ez van a legtovább nyitva az összes közül, gyakorlatilag kihúzhatjuk az időt egészen az utolsó postaszerelvény indulásáig is. Ehhez mérten a belbecsről elmondhatjuk, hogy Győrben talán ez a leglepusztultabb kocsma. Mert ugye aki elhagyja a várost, azt nem érdekli, hogy mit hagy maga után. A hely másik funkciója: nyilvános illemhely. Istenem, a vidéki pályaudvar klotyójának nyitvatartása nem a járatokhoz van igazítva. A tulajdonos ezt a problémát úgy próbálta áthidalni, hogy az ajtókra cirkalmas betűkkel kiírta: A WC használata kizárólag fogyasztó vendégeknek ingyenes, amúgy 100 Ft. Az árképzés kiváló, hiszen így mindenképpen iszunk a jónak nem mondható, de decijével a városban a legalacsonyabb árszintet képviselő zánkai borokból (45 Ft/dl). Borász barátaim szerint ilyen árak nem lehetségesek, ha valaki igazi bort szeretne eladni (számoljuk hozzá, a hasznot is, amit a kocsmáros rátesz még), úgyhogy valami manipuláció lehet a háttérben. (A kocsmákhoz érkező bortanker teherautókról majd egy másik cikkben értekezünk.)

A hely érekessége még a hosszúkás pincejelleg, ami nagy mennyiségű átutazó itatását teszi lehetővé egy időben. Ezt tehetjük állva és ülve is, a helyiség végében található televíziót bámulva. A forgalom volumenét a giganagy üvegöblítő mosogatók érzékeltették, ekkora méretekkel sehol nem találkoztunk utunk során. Mivel azonban későn érkeztünk, csak pár ember lézengett a helyen. 

Érdekesség volt még a nem működő "100 játék egy gépben" típusú játékautomata és a csocsóasztal, amik a kettő darab gyümi mellett ékesítik a helyet illetve a mobiltelefonjukról irdatlan hangerővel roma mulatós zenét hallgató törzstársaság, akik törzstagságuk ellenére azért csak megpróbálták megrövidíteni a helyet pár pohárral. De nem sikerült nekik, mert a roma tulaj résen volt és utánuk ment. 

A csapolt sör és az üdítő ára pedig literes kiszerelésre vonatkoztatva van kiírva. 

Amúgy meg:

Csapolt Borsodi:  270Ft/korsó

Unicum: 420 Ft/0,5dl

kávé: 100 Ft

Kocsmai gadget 3.

Dáma- és sakktábla intarzia.

Életemben egyszer láttam játszani rajta embereket. Inkább csak diszítés, nekem mindig a beton pinpong asztal és sakktábla ugrik be a parkokból. Azokon diákok hesszelnek, cigarettáznak suli után, meg csövesek reggeliznek.

Kocsmai sztorik 8.

fiú: figyelj, nekem vannak ilyenjeim, hogy néha eltünök egy időre.
lány: de tudod milyen rossz az, amikor nem tudom mi van két napig?!
fiú: figyelj, ez érzelmi zsarolás!

Láttatok már ilyet?

Ma reggel Fabu a következőkkel fogadott:
-Megnyertem a Jackpotot odafent. Aztán öt perc alatt visszaszórtam és elvesztettem. Láttatok már ilyet?

Igen Fabu. Számtalanszor. 

Kocsmai sztorik 7.

-... és mind az öt kontinens...
- Hat van! Hülye!
- Öt!
- Hat!
- Na jó-jó! Az öt lakottra gondolok, izé, Amerika...
- Afrika, Európa....Ázsia, meg, meg...
- Meg Ausztrália! Az eszkimók meg menjenek a picsába!

Hóka Pista Live

A gyárvárosi Diána Presszó volt ránk a legnagyobb hatással utunk során, ahol egy stüszi vadásznak öltözött véleményvezér történetein szórakoztunk nagyokat. Korábban írtunk róla, most belinkeljük a hangzóanyagot is. Hóka Pista kalandjain kívül betekintést nyerhetünk az exkavátorok és vezetőik világába és a zánkai úttörőtábor víztornyának építése körül zajlott hercehurcákba is.
Kocsmai sztorik 3.

Kocsmai sztorik 6.

Két világ találkozása, amikor a lepattant kocsmában is van wifi.
Merül az aksi, kérdem, hol van 220. A nagy asztal végében a pad mögött - jön a válasz.
Leülök, és ahogy terpeszkedi az éjszaka, akad hívatlan asztaltársaságom is.
Ahogy fogy a sör, előkerülnek az obligát témák: piálás, nők, dugás. Az egyik szájhős előadja, hogy elment a csajhoz
filmet nézni, fűzte, de nem jött össze, aztán fűzte újra, aztán egy óra fűzés után hagyta magát, aztán jött a telefon,
és kihúzta, és mondta, hogy boccs de mennem kell, mert hívta a másik csaj és menni kell.
Azt valaki felvetette, hogy a picsába bírta félbehagyni, és inkább elindulni a másik csajhoz, erre szájhős azt mondja,
hogy ő úriember, ha megígéri, hogy ott lesz, akkor ott van. Mondjuk ez jó szöveg volt.
Persze az olyan fordulatok is megjelentek, mint "leütöttem valami hülyegyereket", "megittam tíz jégert",
"hajnalban kelek, ezek már szétkúrták egymást" meg "fejezd be, mert megdobállak teával".
Ami az egészben kínos, hogy a társaságban ül egy csaj is. Őt később kioktatják arról is, hogy kell jól szopni.
Kínjában nagyokat nevet. Lányok! Ne hagyjátok magatokat!
Beugrott egy anekdota Bánhidi Laci bácsiról, mindenki Matula bácsijáról.
Egy alkalommal a színház büféjében összegyűlt pár színész, és egymásra licitáltak, ki melyik csajt dugta meg
és hogyan. Amikor szünet állt be a beszélgetésben, valamelyik bátor szájhős oda bökte Laci bácsinak:
- Laci bácsi! Úgy hallgat! Nincs valami sztori a tarsolyban?
Laci bácsi mosolyogva csak annyit mondott:
- Gyerekek. Akinek rendben van az emésztése, az nem beszél a szarásról.

Nosztalgia

A következő oldalon egy merítést található kétezerből, olyan kocsmákról számolnak be főiskolások, mint Amnézia, Akvárium, Iparoskör, Kreszta.

http://rs1.szif.hu/eltegyor/paragrafus/az%20ujsag/aprilis/kocsma.htm

Ízelítő:
" Matróz: Egy újabb tipikus kiskocsma. Jellegzetes piros-fehér kockás abrosz. Egy talponálló és egy éttermi részből áll, ez utóbbi elég nyomasztó hangulatot áraszt: lefejezett és egész, döglött, kipreparált halak vigyorognak rád a falról. Szuper viszont, hogy cserépkályhával fűtenek, és normális áron kaphatunk meleg kaját."
Persze a Matróz több ennél, de azt majd leírjuk mi.

Kocsmai gadget 2.

A csocsóasztal végében a hamutál.

Amiatt válik gadgetté, hogy egy bowden szál köti az asztalhoz.
Nem lehet kölcsönvenni az asztalhoz, nem lehet ellopni, de lehet üríteni.

Valamelyik Bud Spencer filmben láttam olyant, hogy asztal a teraszon és a pléh tálak oda voltak csavarozva. Amikor végeztek, slaggal kicsapatták a hagymás bab cupákját.
Na ez eggyel jobb megoldás.

Kocsmai Gadget 1.

A fal mellett kialakított talponálló asztallapja alatti kampók.

Az asztallap egy húsz centi széles laminált pozdorja, az asztallapot tartó négyszögvas szemközti oldalán pedig ott az akasztó.
Miért annyira praktikus?
A kocsmák közönségének egy speciális rétege az, aki csak egy fröccsre nézett be. Vagy egy felesre és egy fröccsre/sörre. Utóbbi gyakran a felest már a pultnál beveri, és a sörrel cammog a talponálló részhez, és az első mozdulat: a szatyor felakasztása a kampóra.
Mert ők azok, akik hazafelé ugranak be. Melóba, piacra indulnak és előtte/utána ugranak be egy gyors menetre. Ezért mindig van náluk motyó, az meg csak útban van.
Megfigyeltem több helyen is, hogy ők azok, akik - bár nem asztalhoz ülnek - mégis ismernek mindenkit. És beszélgetnek is az asztalnál ülőkkel, de nem ülnek oda. A beszélgetések során általában húzzák egymást:
- Na mivan, megint itt?
- Látom, nem az elsőt iszod!
Az a hipotézisem, hogy a talponállósok ott húzzák meg a határt, hogy nem ülnek le. Mert ők nem kocsmatöltelékek . Ők csak beugrottak egy körre.

Kocsmai gadget

A gadget a wikipedia szerint ez, de nekem mindig is James Bond, később Batman ügyes kis kütyüit jelentette. (És erre a Wiki is gondolt.)
Ezen a blogon azokat a kis praktikus megoldásokat illetjük e névvel, amikre kocsmatúránk során csodálkoztunk rá.

Nehézségek

Amikre nem számítottam, mikor elkezdtük a munkát:

• Nem vagyunk kompatibilisek a helyekkel. Sem korban, sem öltözködésben, sem fogyasztási szokásban. (Ki az a hülye, aki hosszúlépés vagy öcsisör mellett letyeng háromnegyed órán keresztül?)
• Lezárjuk a kerékpárokat a kocsma előtt.
• Jegyzetelünk.
• Mobiltelefonálunk.
• Néha többen vagyunk mint két ember.
• Értelmetlen időpontokban jelenünk meg helyeken.

A fent említettek miatt gyakorlatilag mindenhol kaptunk számlát, amit én a gyanakvás jeleként fogok fel ebben hányatott sorsú, automata, adócsaló, magyar rögvalóságban. Plusz a villogó tekintetek és a hátunk mögött összesúgó emberek. Pinnyéden rögtön kiszúrtak minket. Meg is kérdezték, hogy honnan jöttünk. Csak a nagy átmenő forgalmat bonyolító helyeken nem tűntünk fel. 

Kocsmai sztorik 5.

Négyszög kocsma, erőnk fogy.
Dartsozunk, a kar nehéz, a figyelem lanyhul. 1,5,1.
Felfedezem, hogy az egyik asztalnál pókerzsetonok jelennek meg és épp a vakokat magyarázzák.
- Lehet csatlakozni?
Kis zavartság, de pozitív válasz jön. Megkapom a zsetonokat, felvetem:
- Pénzben játszunk?
Méltatlankodnak.
- Na nem nagy összegre gondoltam, csak kétszázra. Mégiscsak izgalmasabb, ha van egy kis tét.
- Hááát, végülis játszhatunk pénzben.
- Ja, hát végülis miért ne.
Szünet, mindenki maga elé néz. Hát jó, akkor ne játszunk pénzben. A vakoktatásból rájöhettem volna, hogy nem rutinos játékosok. Nade!
A pultos srácot folyamatosan baszogatja az apja (mit ülsz itt, menj el sóért! figyejj már, szolgáld ki a vendéget!), így ő körönként felpattan.
Józsi nincs jelen fejben. Mindig nála akad el a kör, és amikor rászólnak, hogy ő jön, többféleképpen reagál, sose jó.
Van, hogy rábök az ászra a flopban és kijelenti, hogy neki van ilyenje.
Van, hogy húz egy lapot.
Van, hogy passzol, amikor tartani kell. Ilyenkor rászólnak, hogy húsz a játék. Elkezd turkálni a zsetonjai között, ekkor jön a segítség: egy zöldet! Így sem találja meg.
Ekkor szólal meg a legjobb érzésű ember az asztalnál:
- Háááát, én, izé, én kiszállok, meeert......hát mert, na szóval nekem ez így nem jó.
A pultnál issza meg sörét.
Józsival üldögélünk, kint halászlé készül.
Egyszer csak Józsi felém fordul, a szemembe néz és rám dörren:
- Te magyar vagy?!
- Orrvérzésig - mondom.
- Akkor jó - nyugszik meg.
Felhajtom a sört és elindulok. Valahova.
Hívom Totyát, hogy beszámoljak a történtekről, amikor egy ipari vasútsín - amiből Gyárvárosban annyi fut és olyan magabiztosan, mindent átszelve, mint egy lézersugár - beharapja a első kerekemet.
Én élő adásban repülök, kiáltok és földet érek. Totya aggódva kérdi: - Mi van? Jól vagy?
Jól vagyok. A női vázas bicikli, amit kölcsönkaptam, gyengéden engedett leszállni a nyeregből és egy bukfenc végén kiterülve mondom: - Minden oké.

Kocsmai sztorik 4.

Munkaruhás ember áll a gyümi előtt vagy öt perce és összeszorított fogakkal nyomkod. Hirtelen felszakad belőle:

-Itt két ember tud nyerni! 

Mindenki odafigyel, hátha megtudják, a szisztémát, amivel állandó keresetkiegészítéshez juthatnak. Emberünk folytatja:

-Az egyik az üzletvezető, a másik meg aki bérbeadja ezeket. 

A többiek visszatemetkeznek a fröccseikbe. Ezt ők is tudják. 

Emberünk, miután ráeszmél, hogy gyakorlatilag hangosan fogalmazta meg a helyzetben rejlő kognitív disszonanciát, kiegészít:

-De azért jó játék amúgy. Képzeljétek el, mi lenne, ha ezt a sok pénzt mind el kéne innom?

A belváros szívében a közösség akolmelegében - Koccintó

Hosszú és fáradtságos nap után sikerült ide eljutnunk, miután a Püspökvár lábánál található horgászegyesületi csónakházat zárva találtuk. Pedig arra nagyon gyúrtunk ám. Sebaj, ebben a helyben sem kellett csalódnunk. Ketten érkezünk: langymeleg helyszín, kis televízió a felső sarokban, körben lambéria (azt hiszem ezt vehetjük alapfelszerelésnek minden III. osztályú helyen) plusz a gyümi. A hátsó sarokban kókadozó középkorú párocska, abból a típusból, ahol nagyon lassan megy a kommunikáció, de nem azért, mert a szerelem kitölti az űrt, a másik sarokban szakmunkástanulók melegített az estére üvegből ivott sörökkel, a söntés jobb oldalán két fiatalabb kollega egy önkormányzati tulajdonú cég színeiben, a tévé alatt, közel a bejárathoz pedig a belváros klasszik alkoholista arcai. (Hol lehet Indián? - futott át az agyamon, de már kértem is ki a kötelező kétszer két kisfröccsöt.) Kaptuk is, a pultról lekapott műanyag üvegből. Típusa: Csaplárosné, Dél-alföldi fehér asztali bor. Súlyos, kapar, zagyva még a szóda sem segített rajta. És közben megérkezett a csapat többi tagja is. Hirtelen tizen lettünk a pici helyen és megfigyelőkből rögtön megfigyeltekké váltunk. Nem tudtak ugyanis bejönni és leülni az állandó törzsvendégek. Morogtak is rendesen, hogy mi van itt. Mindenki rendelt, majd az első kör elfogyasztása után éppen azon tanakodtunk, hogy merre tovább, amikor elkezdődött a helyi Barátok közt live verziója:

-Géza te már megint itt iszol?- hallatszott az ajtón túlról a fiatal kollegapáros egyik tagja felé.

-Miért, nem ihatok meg a kollegámmal egy fröccsöt munka után?

-Itt iszol, közben a nőid meg otthon keresnek. Állandóan engem zavarnak, te meg itt iszol. Kezdjél már valamit magaddal!

-Mondom, túlóráztunk és most a kolegámmal megiszok egy pohárral. Aztán megyek. 

-Minden nap tíz után keveredsz haza a kocsmából. 

-Jól van, akkor elköltözöm. Hagyjatok békén! Hagyjatok a francba!

És így tovább. Közben a csaplárosné (nem az üveg, hanem a hús-vér) beszólt nekik, hogy nincsenek ám egyedül, de csak folytatták. Ütésváltás közeli állapotba jutott a tárgyalás, amikor a női hanghoz tartozó élettárs is beszállt a vitába. 

Mi ekkor álltunk fel. Megfagyott a levegő. Azt hitték verekedni akarunk. De nem. Illedelmesen fizettünk, visszavittük a poharakat és kimentünk. Az utcán szembetalálkoztunk a kiabálós hölggyel és élettársával, akik szintén valahonnan érkezhettek, mert nem voltak valami épek ők sem. Mindezt az elnagyolt, elmázolt smink jelezte számomra.  

Miközben a kerékpárzárakkal bajlódtunk, a kiabálós hölgy odajött hozzánk és bocsánatot kért. Megkérdezte, hogy ugye nem miatta hagytuk ott a helyet. Mondtuk, hogy nem. Ez a szabály. És már megyünk is tovább. 

-Akkor jó, de menjetek be és mondjátok meg a Marikának, hogy nem miattunk mentetek el! 

Bementünk és elmondtuk. Közben a kintmaradtakat jótanácsokkal látták el a környező kocsmák nyitvatartásával kapcsolatban. Szakértők voltak...

Kocsmai sztorik 3.

Megérkezik a főnök a kocsmába, hozza szatyorban a töményet, másik kézben a szódáspalackok. Mercivel leparkolt a bejárat előtt, asszony bent ül.
- Hát az meg mért nem jön be - egyikük a főnök nőjét nézve.
- Aaaaaaaaj - legyint a másik.
Főnök ki, autó el.
- Ó, bazmeg, a hülye nője. Annyi esze van mint a tyúknak!
- Ne ,várjál!!! A tyúk teleszarja az udvart! Annyival több!
- Ehhhh.
Röhögés, és az egyikük megfogja gallérnál a kabátját és dob rajta egyet. Egyre hangosabbak. Röhögés.
- Vááárjál!
- Annyi eszük van mint a tyúknak!
- Váááárjál! Mint a döglött molylepkének, annyi eszük van.
Kabátdobás, röhögés, volume.
- Mint a tyúknak, bazmeg. Kibaszott hülyék.
- Neeeem! Váááárjál! Mondom! Mint a döglött molylepkének, érted?!
Kis csend. A dzsekidobálos odafordul a söréért, ránéz a pultosnőre és kapcsol. Az arcába:
- Hallooood?! Annyi eszetek van, mint a döglött molylepkének! Hallod?!
- Annyi eszetek van, mint a tyúknak. Hülyék vagytok! Eeeeeej!
A pultosnő (kiégett ötvenes, cigarettától barna bőr) a Kisalföldbe mélyed és mosolyog.
- Hallod?! De nem?! Na mondjál valamit - a pultosnőhöz.
Pult mögött mosoly, fejcsóválás.

Egyszerűsítettem a sztori menetén, mantra szerűen ment a tyúkész, a molylepke és mellé a dzsekidobás.

Helyszín: Diána eszpresszó
Érdekesség: az első hely, ahol nem fiatal csaj a felszolgáló

Kocsmai sztorik 2.

Na, hát annyi elég hozzá, hogy a Hóka Pistának, hát nekem sincs kis tenyerem, de amikor kezet fogtunk, hát neki még az enyémnél is nagyobb tenyere volt. Akkor csináltuk a víztorony alapozását, és amikor esténként hazaértünk a lakókocsiba, ugye ott aludtunk mi munkások, hát a Hóka Pista már ott aludt és mintha sátrat vert volna fel maga fölé, én akkorát még nem láttam. Az a gyerek az reggel nem felült, mint más ember, hanem megkapaszkodott a szerszámába, és felhúzta magát!

Annak akkora volt, én még ilyent nem láttam, hát ha egyik tenyerével megfogta a tövénél, aztán utána ráfogott a másikkal, és akkor bizony, hááááát, egy jó varjúlépés még kilógott. Nna, akkor értettem meg, hogy miért HÓKA Pista ez a gyerek.

helyszín: Diána eszpresszó

főszereplő: egy stüszi vadásznak öltözött hatvanas bajszos, aki előtt nincs semmilyen pia(!)

Kategóriába sorolás szempontjai

1. Az üzlet külső képe, a portál, a bejárat kiképzése

2. Az üzlet belső kiképzése, (berendezés, függöny,szőnyeg, díszítőelemek jellege, stílus, összhang)

3. A kiszolgáláshoz használt eszközök minősége, (evőeszközök, poharak, textíliák, étlap és itallap)

4. Étel és italválaszték, felszolgálás módja

5. Dolgozók szakképzettsége, formaruhája

6. Üzlet higiéniája, mellékhelyiségek tisztasága, felszereltsége stb.

7. Ezek alapján megkülönböztetünk: I. II. III. IV. kategóriát

Ádám kollegám, akinek volt már szerencséje krimót üzemeltetni, azt mondta, hogy a szockóban volt egy bizottság, aki kijött és a fenti ismérvek alapján osztotta a kategóriákat. A kategória szerint pedig lehetett árat képezni a piára. Napjainkban a kategóriának nem sok jelentősége van, ráadásul a IV. kategória állítólag meg is szűnt. Nekünk mindvégig sikerült tartani a szintet és kizárólag III. kategóriás helyeken megjelennünk. 

Kiszálltam

Tudod, mi történt? Az, hogy te tényleg megöregedtél.

Ezt vágta a fejemhez Borisz, miután bejelentettem, hogy nem csinálom tovább, felhúzom a rózsaszín, nyuszis papucsomat és inkább a Megasztárt nézem a tévében az este folyamán, mint hogy visszamenjek abszolválni a maradék egységet. Megfáztam, kapart a torkom, az orrom csöpögött, mint egy rossz kerti csap, és délutánra be is lázasodtam. Két nap, húsz hely, rengeteg kilométer és jegyzet után vége. Összegzés és adatok felvitele folyamatban. 

A jövőben tematikus (városrészenkénti bontás) utak jöhetnek maximum. Amúgy a Belváros, Pinnyéd és Gyárváros nagyjából készen van. Nem jutottunk el Marcalvárosba, Adyvárosba, Újvárosba és Szigetbe sem. 

Félúton

Eddig 14 darab egységnél tartunk. Folyamatosan dolgozunk, de a tegnapi napon a kötelező munka nagyon sok időt elvett tőlünk, úgyhogy most kell behoznunk a lemaradást. Tegnap kibővültünk délutánra. A 10 fős csapatban volt belsőépítész, designer, mérnök, építész, logisztikus, marketinges, tanár: így a meglátogatott helyekről több véleményt is begyűjtünk majd. 

Volt amúgy minden: családi viszály az alkohol miatt, ETO meccs, metálkoncert, diszkó, Pokolgépet éneklő bártündér, hamis ezres, melegedő hajléktalanok, furcsa, csigalépcsős vécé, bűn rossz borok, Pantinchin Edina.

Most folytatjuk a kutatást...

Szolid Elegancia - ex-Lúdláb

A Kossuth híd lábánál tértünk be ebédelni a helyre. Talán édesapámmal jártam itt utoljára, amikor még tényleg Lúdlábként üzemelt és voltak sütemények is. Ennek mára híre-hamvát sincs, de az is lehet, hogy a süteményespultot jól eldugták előlünk. Volt ellenben csilisbab, ami ebédnek abszolúte megtette. Azt azért nem mondanám, hogy kiemelkedő gasztronómiai élmény volt. Plusz kenyérrel is csehül álltak, de az is lehet, hogy a logisztikusok kedvenc módszerét, a just in time beszállítást tartják jónak, azaz minden rendeléskor valakit átküldenek  a szemközti Lipótiba friss kenyérért. Most is ez történt. Az alsó szint az ebédlős részleg, de ott senki sem üldögélt, ellenben fent óriási parti zajlott. Odalent éppen takarítás folyt, amit nem is értek, mert az  ebédidő közepén jártunk ott. Valaki fel is kiabált, hogy a férfi vécébe be ne menjünk, mert azt takarítja néhány percig. Fent a szokásos férfisoviniszta beszólásokat generálta az előbbi mondat:

Mi van Ilike, megijednél a látványtól?

Közel az egyetem és az öregek otthona, úgyhogy minden adott a keveredéshez, a generációk dialógusához. (Az öregek otthona képviseltetve volt, de az egyetem kizárólag a takarító-gondnok ember képében volt jelen egy nagyfröccs erejéig.) A hely központi figurája egy középkorú úr, mű-vadkan agyarral a nyakában, akinek mindenre volt valamilyen vicces hozzászólása. Éppen a másik - a falon lévő dicsőség tablóból ítélve - központi figurát, a jövőre 80 éves Ibolya nénit vegzálta, aki világvégével fenyegetőzött, majd felhúzta az orrát és elment. Az úr ekkor elmondta, hogy Ibolya néni nagyon fájin asszonyság mert 80 évével minden áldott nap végigsétál Révfaluból a Bartónk Béla u. 1-es szám alatt működő Tokaji borkereskedésbe, hogy ott elszopogasson egy deci furmintot. Majd visszafelé benéz trécselni a barátnőjéhez, aki valamelyik butikban dolgozik a Baross úton és végül a Lúdlábban iszik még valamit.

A falon a naív művészet remeke: a vadász, mint fáradt őszi légy belehull a mocsárba, miközben társai a nád között megbúvó illegális italmérésben múlatják az időt. És van tévé is. A légkondi meg úgy tűnik, hogy alapfelszereltség mindenhol. 

Megtudtuk még azt is, hogy a Kisalföldet gyorsan végig lehet olvasni és hogy az eső mindig akkor ered el, ha befejeztük az autónk lemosását. 

H-Sz 08:00-22:00

V 09:-17:00

Csapolt

Zlaty 350Ft

Üveges

Soproni 260Ft

Steffl 320 Ft

Schlossgold 320 Ft

Heineken 320 Ft

Amstel Bock 400 Ft

Gösser 400 Ft

Edelweiss 500 Ft

Unicum  370 Ft

Olaszrizling (Várhegyi) 55Ft/dl

Ottonel muskotály 55 Ft/dl

Kékfrankos 60 Ft/dl

Kávé 145 Ft

Cola 90 Ft/dl

Csajfaktor: 1

A két csilisbabért , a hosszúlépésért és a csapolt sörért 1555 Ft-ot fizettünk. 

 

Módszertani keretek

Fogyasztói kosár. Csapolt és üveges sörök (üveg illetve korsó), folyó borok (dl), unicum (feles), cola (dl). 

Van-e kaja.

Árak. Fontos, hogy hol milyen árréssel dolgoznak. Általában egy korsó csapoltat és hosszúlépést rendelünk: ennek az összegét is felírjuk.

Van-e Tv

Van-e Internet (piha)

Egyéb szórakozási lehetőség (csocsó, biliárd, gyümi automata, dizsi)

WC minősége 

Design

Fogyasztói kör összetétele

Csajfaktor: azaz mennyi nő tartózkodik a helyen

És egy gombóc pisztáciát - Torkoskert

"Emlékszem, amikor a Tejiparnál arról beszélgettünk, hogy ki mikor vesztette el a szüzességét.

- Hát én 14 évesen - mondta az egyik.

- Na, az is jó korán volt - mondtam neki

-Á, dehogyis. Dél körül."

A világon a legjobb helyek a "nem annak indult - az lett" kocsmák. A Torkoskert ablakaira természetesen ki van írva, hogy "Torkoskert Fagyizó", sőt, architektúrailag is valami olyasminek néz ki. Szerencsére nem az. Ebben a műfajban nagy kedvencem a legendás szegedi Észak Büfé, aminek még a cégtábláján is található egy tortaszelet, miközben mértéktartó becslések szerint az ott megfordulók közül utoljára a nyugdíjhoz közelítő pultos láthatott élőben tortát, nagyjából a hatodik születésnapja magasságában.

Szóval ez se az a klasszikus fagyizó. Inkább egy alapkocsma főként idősebb középkorú tisztességben őszülő környékbeliek számára. Igényeskedő berendezés a körülményekhez képest, fröccsalapú üzletmenet, miegymás. Mindenesetre ma először találkoztam a mondén életstílus hazai kvintesszenciájával, az autóstáskával.

Egyébként csapolt Sopi, hőfok, szénsav oké, mellékíz nulla, még duzzogni se lehet egy jót.

A fiatalokat már nem érdekli semmi - Pinnyédi Öregkocsma

A következő állomás egy igazi elfelejtett gyöngyszem. Pinnyéd egy kicsit a semmiben van, legalábbis véletlenül nem jár arra az ember. A gát után egy hajdani ÁFÉSZ-bolt, jelenlegi állapotában Mad Max-díszlet, de az épület hátsó részében ott az objektum. Igazi neoáfész stílus, minden lehetséges extrával. Kívül ipari méretű kerthelyiség, legalábbis a potenciális vendégkör nagyságához viszonyítva, belül pedig az érzékek birodalma:

1. Cserépkályha (kisebb működési problémákkal; a bartender "miért nem égsz, te buzi?" noszogatása csekély eredménnyel jár).

2. Ízléses, visszafogott dekoráció - a művirágok összmennyisége nem haladja meg jelentősen az 57 köbmétert.

3. Teljes reklámkollekció az örömöket bearanyozó márka jóvoltából a lámpabúrától a zseniális "Törzsvendégek falá"-ig.

4. Levis Austria-jellegű kétkazettás erőgép a Kék Duna értő tolmácsolásához.

5. Gyaníthatóan komolyabb fizikai behatás következtében kettétört, takonyzöld nejlonzsákkal kipótolt raktárba vezető ajtó.

És sorolhatnám.

Fontos még megemlíteni, hogy az egység minden valószínűség szerint a HungarHotels szállodalánc tagja, legalábbis az asztalon lévő terítőkön látható logóból erre lehet következtetni.

Már eddig lenyűgöző, de a hangulat még inkább. A pultban középkorú néni, akivel jól el lehet beszélgetni, és úgy káromkodik, hogy öröm hallani. A beszámolók alapján régen pörgött a hely, mint a trágyaszóró (minden pénteken dizsi, élőzene, főzögetés az udvaron), de ez már a múlté, mert mint a címből is kiderül: a fiatalokat nem érdekli semmi. Az unalmas hétköznapokat csak néhány éjszakába nyúló kártyaparti tudja feldobni. Emellett a falu központjában, a kultúrban lévő kocsma rendelkezik bizonyos kompetitív előnyökkel, amiket a biliárdasztal csak részben tud ellensúlyozni. Ennek megfelelően kihalt volt a hely, néhány gyakorlaton lévő szakmunkástanuló gyűrögette a Fantáját, de a főnök közelségének említése őket is távozásra késztette.

Az italválaszték esetleges, a csapolt Arany Átok átmenetileg off, van viszont helyette az egyébként jéghideg kocsmában valami titokzatos NASA-technológiával húgymelegen tartott üveges Borsodi. Mély megelégedéssel fedeztem fel viszont a polcokon a partiitalok királynőiként számon tartott ún. "likőrvodkák" (Frutta termékcsalád rlz) és a nyolcvanas évek "htb-hto" típusainak ápdételt változataiként működő hazai "egzotikus" likőrök széles választékát.

Eccerüen zseniális.

Stabil kezdés - Vásárcsarnok

"Klimatizált helyiség" - fogad a felirat az egység ajtaján. Egy piaci köpködőben az ilyesmi azért minimum életidegen, de belépve azért nem kell csalódnom. A vásárcsarnokok központi itatója nagyjából a vasúti restikhez hasonló kulturális univerzálé-szerűség hazánkban; mintha valami franchise lenne. Természetesen nemcsak berendezésileg, hanem a bent fogyasztó arcok tekintetében is. Az egyik helyi közművállalat akcióbrigádja némi gömbszörp segítségével készül fel az előttük álló nap földöntúli izgalmaira (a sofőr vicsorogva szolidarít egy kólával a kezében); nyugdíjasok szimpóziuma a vérnyomáscsökkentők mellékhatásairól néhány fröccs társaságában, egy sztenderd susogós arc a "leugrok egy kiló keyéré'" típusból és természetesen a hivatásforgalom - maguk az árusok, akik be-beugranak, valószínűleg csak reflexből.

A berendezés minimál, a talponállós körasztalok aljára szerelt szatyortartó kampókkal viszont simán lehetne nevezni valami BNV-nagydíjra (ha van még ilyen). A választék bársonyosan simul a közönséghez, Soproni on tap; IZÜ™ nagy választékban, és a többi alapkellék. Örömmel tapasztaltam, hogy a korábban inkább csak a szovjet utódállamokban és Romániában népszerű "tejfölöspoharas" prémium szeszes italok kezdenek nálunk is tért hódítani, bár a moldáv kétdecis kiszereléshez képest ezek csak zónaadagok (érdemes megjegyezni, hogy a műfaj hazai piacvezetője TIPLI néven fut - asszem találó). Árak szocpol témában mozognak, a kávé néhány árnyalattal a középfos felett van, iható. Természetesen kaja is van; bár a nyitvatartás miatt sanszos, hogy nem tudunk beállni egy romantikus vacsorára szívünk választottjával.

A sommelier ajánlata: a földszinten a cigisbódénál a "Homoki fürtös" teljes termékpalettája - vörös és kétféle(!) fehér - megvásárolható másfél literes kivitelben; igazi gourmand-k számára ugyanott elérhető a "Prímás", természetesen ugyancsak célszerű plasztik csomagolásban.

Mindenképpen meg kell említeni még Fabu könyvesstandját, ha már arra jár az ember. A választék zseniális - "van minden a szartól a repülőig", ahogy kedves alföldi kollégám szokott fogalmazni. Ami nem 200 forint, az esetleg 100 is lehet; gyöngyszemként le is pattintottam egy 1973-as TF jegyzetet Atlétikai ugrások címmel (a Fosbury-stílus hajnala, a világranglista második helyén egy Sapka nevű csávó áll, aki már az új technikával ugrik).

Szóval összességében pozitív. Igaz, hogy piaci vedelde kategóriában számomra Beregszász a csúcsélmény (talán a későbbiekben elő tudok vakarni néhány ott készült fotót), de ezt emlegetni most sportszerűtlen. Olyasmi lenne, mintha valaki a balatonfenyvesi MÁV-üdülőben két Kanizsai között a seychelle-szigeteki élményeiről mesélne.

Egyelőre ennyi, most szünet, aztán szuburbia.

Elkezdtük - Csarnok Söröző

Most próbáljuk ki először azt, hogy hogyan lehet emailt küldve blogolni.
Elkezdtük a kutatást. Értelemszerűen a lehető legmozgalmasabb helyén a hajnali Győrnek. Ez pedig nem más, mint a Csarnok Söröző a Nádorvárosban lévő Vásárcsarnok második emeletén.Tudtátok, hogy nekik is van honlapjuk? (Meg jelszavuk is:

"... a jelen és a jövő minket igazol."

Pontosan hatra nem értem oda, mert Rózsi néni (82 éves) megállított a lépcsőházban, hogy elmesélje, hogy bár a múltkor megszerelték a T-Home IPTv berendezését, de még mindig nagyon lassú és csak tizenöt perc melegedés után engedi kapcsolgatni a rendszer. Le is cseréli őket a Digi Tv-re, mert ott nem kell vevőegységgel bajlódni. 

"A pénzemért adjanak megfelelő szolgáltatást, nem?"

(Napközben aztán kaptam is egy telefont egy pesti számról, amit nem tudtam felvenni, mert éppen a tanácsrendszer rejtelmeibe avattam be pár pilledt hallgatót. Miután visszahívtam, kiderült, hogy a T-Home hívogat, akinek a múltkor bediktáltam a számom, amikor Rózsi néninél nem sikerült felélesztenem a rendszert és szerelőt hívtam. Titokzatos. Benne vagyok a rendszerükben.) 
Ezután a kis közjáték után sietősen a csarnok felé vettem az irányt az ébredező városban. Arra például rögtön rájöttem, hogy miért nem veszi meg senki a csarnok oldalában található lakást már évek óta. Azért, mert minden vásárnap (nem vasárnap, mert az csak egy nap) fél hattól csörögnek a bugyiárusok a fém sátraik felállításával.
A csarnok meg tele kisnyugdíjasokkal, akik nem tudnak eleget aludni és már korán reggel bevásárolnak. Vettem egy Kisalföldet és irány az emelet. Elkövettem azt a hibát, hogy kávét rendeltem. Ettől kábé délig kalapált a szívem. Sosem iszom ugyanis kávét. De a tudományért mindent. 

Klasszikus vásárcsarnoki hangulat, pár korai emberrel, akik már reggel hatkor egy kisfröccsel, plusz egy felessel kell hogy indítsák a napjukat. Aztán érkezik a kék egyenruhás különítmény: oldalukon zacskóban a friss kifli a pékségből, meg a felvágott a hentestől. Mindenki Unicum, kivéve a sofőr (azt jól ki is röhögik).  Közben betér a csarnok doyenje: Feri bácsi. Minden nap itt árul. Kikéri a felest, lehajtja és megy vissza dolgozni. Plusz egy arc, aki legalább kétszer jött vissza, míg bent álldigáltunk. Felest kért, lehajtotta és már  ment is. 

A következő beszélgetést sikerült elkapni, mikor egy kisnyugdíjas megkérdezte, hogy a pultos hölgy honnan tudja előre, hogy mit akar kérni:

Először én sem gondoltam volna, de aztán pár évvel később látom, hogy csak úgy magamtól sikerült megjegyeznem mindenki kedvencét. 

További említésre méltó eseményt jelentettek még azok a kisnyugdíjasok, akik az alsó talponállóban megvásárolt csavaros kiflikkel a korláton, a második emleti erkélyről figyelték az ébredező csarnokot. 

Alapadatok:
Cím: Győr, Nádorváros, Herman Ottó utca 25. 

Nyitvatartás:

H szünnap

K-Sz 06:00-16:00

Cs 06:00-13:00

P-V 06:-16:00

Csapolt: 

Soproni - 250 Ft

Üveges: 

Steffl - 290 Ft

Schlossgold - 290 Ft

Soproni 1895 - 290 Ft

Soproni 3 féle - 265 Ft

Heineken - 330 Ft

Gösser - 330 Ft

Kaiser - 330 Ft

Soproni Démon - 290 Ft

Buckler - 290

kis üveges Heineken

kis üveges Amstel

műanyag dobozos feles italok: 100 Ft

kávé - 100 (megepően jó)

unicum - 360/230

cola - 60/dl 

Csajfaktor: 0 

Van egytálétel kaja is 11:30-tól. Mindennap más.

Plusz szolgáltatás: két darab gyümis félkarú rabló

A legnagyobb élményt, a talponálló részek alatt elhelyezett kis kampók jelentik, amire fel lehet akasztani a bevásárlószatyrot, na és természetesen a dicsőségtábla fotókkal, ahol minden második képen a kisegítő fiú (az, aki segít behozni, meg kivinni az árut) mosolyog.

Fabu pedig tényleg kihagyhatatlan: 

Bartal Anna Mária (2005): Nonprofit elméletek, modellek, trendek. Századvég Kiadó, Budapest. 200 (kettőszáz!) Ft

Most mennem kell tanítani, Ádám folytatja. 

Időpontok

Többen kérdezték, hogy hol lehet becsatlakozni. A térképre elkezdtem felvinni az időpontokat, de ide is leírom röviden:

Péntek 17-e
06:00 - 07:00 Vásárcsarnok talponálló a második emeleten
09:30 - 10:30 Torkoskert
12:00 - 13:00 Borostyán étterem
13:15 - 14:00 Koccintó
Utána megint bejött a munka, úgyhogy nem tudom mikor folytatjuk. Egy biztos: Újváros fel vesszük az irányt.

Szakirodalom

Van-e helyünk a kocsmában? Mielőtt bárki is felháborodna ezen a kérdésen, tisztázzuk: a kocsma szót egyúttal rendhagyó módon, gyűjtőfogalomként használom, ideértve most a kisvendéglőket, a sörözőket, a borozókat és a többi vendégfogadásra berendezett üzletet is, amelyekben kétségtelenül ott a helyünk nap mint nap. Természetesen nem az asztal alatt, hanem az asztal mellett. Alighanem lámpással kéne keresni olyan embert, aki egész életében nagy ívben kikerülné ezt a tágabb értelemben vett kocsmát. Óhatatlanul megfordul ott az ország apraja-nagyja, az ebédelő iskolás éppúgy, mint a szórakozni, kikapcsolódni vágyó felnőtt, vagy a vacsoráért éthordóval érkező nyugdíjas. Így aztán az is természetes, hogy - akár a focihoz - nálunk mindenki ért a "kocsmológiához". Elvégre többszörös, gyakorló vendégek vagyunk valamennyien. A vendéglátás viselt dolgairól, tisztességes próbálkozásairól, a kocsmák közönségéről, hangulatáról, az alkoholizmusról mindenkinek megvan a maga kiforrott véleménye. S e nézetekből - még szidalmakkal sem fukarkodó, indulatos szavakból is - azt szűrhetjük le. Az emberek szeretnék szeretni a kocsmát, szívesen járnának gyakrabban oda, ha ott az idejüket kedvükre, kellemesen múlathatnák.

Ezt holnap azonnal ki kell vennünk a könyvtárból. 

Illés György (1989): A kocsma nem alszik : Piások, zugmérők, mámorkeresők . Babits kiadó, Szekszárd.

Kocsmai sztorik 1.

- Hallucinogén.
- Van benne egy valamilyen gyökér, és attól olyan mint a drog.
- Feketeürömfű-kivonat van benne, és attól behaluzol.
- Ezt itta a rambó is, az a francia költő, azért írt olyan durva verseket.

Mostanra talán mindenki rájött, hogy az abszintról van szó.
Úgy tudom, mára már nincs benne számottevő az adalékból, ami meglódítja az emberek fantáziáját: ez a tujon. Ezt a hatóanyagot a fehér üröm tartalmazta, mára vagy kivonják belőle, vagy fekete ürömöt használnak.

E legendán túl talán extrém zöld szine és borzalmasan magas alkohol tartalmával szolgált rá hírnevére. Régen szertartátosan fogyasztották: a pohárra keresztbe egy kiskanalat tettek, belehelyeztek egy kocka cukrot és ezen át töltötték a pohárba az italt. Tették ezt azért, hogy enyhítsék a fehérürömfű rendkívül keserű ízét. Mára mellőzik a körülményes rituálét: beverik, mint bármelyik másik felest.

Védőital ajánló

Védőitalt már akkor is használtunk, amikor masszív péntek és szombat esti kimaradók voltunk. Ahhoz, hogy másnap reggel az ember az arcába mászni kívánó porontyait kezelni bírja, tudatosan kell befejezni az éjszakát. Vagy egész este kizárólag hosszúlépéseket gurítunk, ahol a bor és víz aránya pontosan megfelel annak, hogy az alkohollal hidratált szervezet visszanyerhesse a vízhiányt (ettől lesz a fejfájás amúgy másnap reggel) vagy valami sűrű gyümölcslével kell lenyomni a gyomor tartalmát a végén. Borisz barátommal a paradicsomlére esküszünk már jó pár éve. Viszont a gyógytartalommal bíró mennyiség beszerzése az éjszakában nagyon sokba kerül, néhány esetben pedig tökéletesen lehetetlennek bizonyult. Otthon kell hogy legyen(ek) tehát a megváltó doboz(ok). 100%-os paradicsomlé mellett a brit gyártmányú V8 ital a legjobb, amiben zeller, répa, cékla is van, de azt aranyárban mérik.
Egy éve azonban rátaláltam az abszolút megoldásra:

Napsugár Almalé
Szuper jó cucc. 5 literes kiszerelésben mérik. Ráadásul a helyi ipart támogatjuk vele, mert a vállalkozás Marcaltőn működik. Családi vállalkozás, 15 hektáron termelnek almát. Az alap almalevet (van nyári meg őszi más ízvilággal) pedig kiegészítik zöldségekkel, zeller, répa miegyéb. Tartósítószer és cukor nélkül. És ami a legfontosabb: nem sűrítményből, mint a többi dobozos szirszar a boltokban. Van honlapjuk is itt. Eddig mindig akkor szereztem be, amikor Csornán jártam. Csorna és Szilsárkány között az út mellett van a depó, ahol mindig lehet kapni, de a honlap szerint építik a depót Győrben is. És árulnak paradicsomlevet is.

A résztvevő megfigyelés

Ez a megfigyeléstípus kizárja a kívülálló megfigyelői pozíciót. Itt jóval többről van szó, mint csupán a megfigyelésről, a megfigyelési egységek nyomon követéséről, mert a kutató egyszerre kell, hogy a részese és az objektív megfigyelője legyen a vizsgált eseményeknek.

A részt vevő megfigyelés olyan terepkutatás, amely az etnográfia módszertanának egyik fajtája. A módszer az antropológiából, az etnográfiából, a néprajzból származik, ami később a szociálpszichológia és a piackutatás gyakorlatában is használatossá vált. A „belülről megfigyelni” nézőpontja vonzónak bizonyult a fogyasztói motivációk mélyebb megértését célul kitűző piackutatók számára.

A részt vevő megfigyelés olyan kutatás, amely a kutató és a megfigyelt személyek közötti intenzív társas kölcsönhatásos (interakciós) időszakot feltételez. Ezen idő alatt a kutató – bevonódása mértékében – a vizsgált populációval együtt végzi a közös tevékenységet. Megfigyeléseiről akkor készít feljegyzéseket, amikor a közösen végzett tevékenységből visszavonul.

A megfigyelés folyamatában gyűjtött adatoknak különböző forrásai lehetnek:

• a részt vevő megfigyelés tulajdonképpeni adatai: amit a kutató (szótlanul) megfigyel, miközben a célcsoporttal közös tevékenységet végzi, s észleli, hogy ki, hogyan, mikor, kivel és mit csinál;



• a terepkutatás közbeni személyes információcserék, amikor megkérdez valakit az őt érdeklő témáról, szóba áll, beszélget;



• a terepen megfigyelt emberi produktumok, azaz azok a tárgyi „alkotások”, amelyeket a megfigyelt személyek hoztak létre (pl. a vásárolt élelmiszer felhasználásának módja, az ebből készített ételek, a felhasznált alapanyagok kombinációja).

A részt vevő megfigyelés előkészítése. A piackutató meg kell bizonyosodjon, hogy tényleg a résztvevő megfigyelés a legjobb eszköz a kutatott téma feltárására, azaz, nincs-e egyszerűbb, kevésbé költséges és időigényes módszer. Arról is meg kell győződnie, hogy egyrészt a kutatás témája egyáltalán kutatható ezzel a módszerrel, másrészt, hogy a részvétel és a megfigyelés kettős terhelését képes lesz-e végigcsinálni (főként akkor, ha ún. fedett megfigyelésről van szó, amikor a kutató elrejti valódi megfigyelői szándékát).

A részt vevő megfigyelés lehet fedett vagy nyílt. A fedett részvétel a többiek előtt titkos: a kutató úgy válik a tanulmányozott csoport részévé, hogy nem fedi fel kilétét és megfigyelői minőségét, álcázza magát, és így olvad bele a csoportba, annak tevékenységébe. Ez természetesen etikai aggályokat vethet fel, ám vannak helyzetek, amikor védhető ez az álláspont. Elképzelhető, hogy pl. piackutatók, szolgáltatásmarketingként, a szociális-népjóléti kormányhivatal megbízásából fedett részt vevő megfigyeléssel tanulmányozzák a hajléktalanok igényeit, helyzetük javítása érdekében.

A következő, sokszor nehéz feladat, a „belépés” abba a csoportba, amelynek vizsgálatát a kutató célul tűzte ki. Minél zártabb, bensőségesebb a vizsgálni kívánt csoport, annál problematikusabb a „körön belülre” kerülés.

Lehota József (szerk.) (2001): Marketingkutatás az agrárgazdaságban. Mezőgazda Kiadó.

Szépirodalmi előzmények

Honnan jött az ötlet? Ficsku Páltól olvastam a Gyerekgyár című könyvet. Ott olvastam a Hajnóczy Péter emlékének ajánlott konyak egyes maratont. Ficsku ezt a szösszenetét külön is megjelentette a Mozgó Világban Konyak egyes maraton címmel. Szépirodalommal és bölcs szólásokkal pedig köztudottan minden hülyeséget alátámaszthatunk.

Rövid idézet következik:

Szintidőt nem terveztem, csak a teljesítést, ezért időztem is a kocsmákban egy kicsit.
Néztem az embereket.
Beléjük szorult a csend.
Réveteg tekintetek merednek a tévére.
Köröző ujjak a poharakon.
Számzáras dipót szorongató, böfögő, hányingerrel küszködő reggeli hivatalnokok.
Cserzett arcok, akiknek nem számít az áfakulcs.
Csak a játékautomata csilingelése szakítja meg a csendet.

Szabályok

Hova megyünk? És mikor? A szabályok felállításánál a következőket követtük: olyan hely legyen, ahol még nem jártunk sohasem. Meglepő módon nagyos gyorsan összejött a 33 darab egység, sőt plusz helyeket is sikerült bespájzolni. Lehetőleg kiskocsma, talponálló, borozó, eszpresszó legyen és ne valami magasabb színvonalú egység. Kajálni is ezeken a helyeken fogunk. Úgyhogy ebédidőben és vacsoraidőben az egytálételezős helyeket preferáljuk. Fröccsözni mindenhol fogunk, elvégre Győr a fröccs városa. Mindenhol maximum egy órát töltünk. A helyeket próbáljuk úgy egymás után venni, hogy sétálható legyen a távolság.


Dobtunk egy térképet is róla. Íme:

Nagyobb térképre váltás

Pontos helyek és időpontok hamarosan. Egy azonban már biztos: pénteken reggel hatkor a Vásárcsarnok talponállójában kezdjük.

Miért is csináljuk?

A hónapban lettem 31 éves. Szép kor. Janó barátom meg 33. Az is szép. Mindketten rengeteget foglalkozunk nap mint nap azzal a várossal, azzal a régióval ahol élünk. Én, mint kutató, ő mint fejlesztő, projektmenedzser tevékenykedik Győrben, Győrért. Viszont néha elgondolkozunk azon, hogy valóban ismerjük-e a saját városunkat, közvetlen környezetünket. (Janó félig felmentést kap, mert nem ide született és az iskoláit sem itt végezte, de én nem. Tőzsgyökeres győri vagyok, lokálpatrióta.)

Tavaly elmaradt a szülinapom, mindenféle akadályoztatás végett. Idén megtartjuk. Janóét is. Mivel csak olyan dolgokat szeretek csinálni, amire öregkoromban is emlékezhetek és élvezetes sztorik kerekíthetőek belőle az unokáknak, ezért ez a szülinap is más lesz mint a többi. 33 kocsmát látogatunk végig szeretett városunkban október 17-e és 18-a között. Felmérünk, beszélgetünk, fotózunk, jegyzetelünk. A vége? A blogból majd kiderül.