Tovább folytatjuk az igencsak hosszú két nap eseményeinek leírását. A legutóbbi szösszenetben valahol a Belvárosban hagytuk abba, ahol egy családi perpatvart vágtunk ketté azzal, hogy felálltunk és fizettünk. Elindultunk tovább, hogy valami hasonló stílusú krimót keressünk. A probléma abból adódott, hogy a harmad- és negyed osztályú helyek mindegyike korán zár, így sehol nem találtunk a kutatási kritériumoknak megfelelőt a Belvárosban. Sőt, a nagy nádorvárosi kocsmaközpontban is sorra zártak a helyek ebben az időszakban. (Így nem jutottunk be például a Törökverőbe, ahol negyed órával a zárás előtt csukták be az orrunk előtt az ajtót.) Azért írtam kocsmaközpontot, mert a vidéki buszpályaudvar és a vasútállomás közelségéből kifolyólag itatószékek tömkelege települt a nádorvárosi oldalra, ahol az átutazó nagyközönség mindig talál helyet arra, hogy egy fröccsöt beverhessen. A túlparton -étjük ezalatt a vasút másik oldalát, a Belvárost- nehézséget okoz a rengeteg hivatal és iskola, amiknek a közelében a törvény tiltja a szeszes italok forgalmazását. (Meg ugye a prostitúciót is, de ez a Kazinczy előtt álldogálló ribizliket egyáltalán nem zavarja.)
Így jutottunk el tehát a Halgödör és a Pannohalmi Borozó által közrefogott műintézménybe: a Sörszék Sörözőbe. Ez van a legtovább nyitva az összes közül, gyakorlatilag kihúzhatjuk az időt egészen az utolsó postaszerelvény indulásáig is. Ehhez mérten a belbecsről elmondhatjuk, hogy Győrben talán ez a leglepusztultabb kocsma. Mert ugye aki elhagyja a várost, azt nem érdekli, hogy mit hagy maga után. A hely másik funkciója: nyilvános illemhely. Istenem, a vidéki pályaudvar klotyójának nyitvatartása nem a járatokhoz van igazítva. A tulajdonos ezt a problémát úgy próbálta áthidalni, hogy az ajtókra cirkalmas betűkkel kiírta: A WC használata kizárólag fogyasztó vendégeknek ingyenes, amúgy 100 Ft. Az árképzés kiváló, hiszen így mindenképpen iszunk a jónak nem mondható, de decijével a városban a legalacsonyabb árszintet képviselő zánkai borokból (45 Ft/dl). Borász barátaim szerint ilyen árak nem lehetségesek, ha valaki igazi bort szeretne eladni (számoljuk hozzá, a hasznot is, amit a kocsmáros rátesz még), úgyhogy valami manipuláció lehet a háttérben. (A kocsmákhoz érkező bortanker teherautókról majd egy másik cikkben értekezünk.)
A hely érekessége még a hosszúkás pincejelleg, ami nagy mennyiségű átutazó itatását teszi lehetővé egy időben. Ezt tehetjük állva és ülve is, a helyiség végében található televíziót bámulva. A forgalom volumenét a giganagy üvegöblítő mosogatók érzékeltették, ekkora méretekkel sehol nem találkoztunk utunk során. Mivel azonban későn érkeztünk, csak pár ember lézengett a helyen.
Érdekesség volt még a nem működő "100 játék egy gépben" típusú játékautomata és a csocsóasztal, amik a kettő darab gyümi mellett ékesítik a helyet illetve a mobiltelefonjukról irdatlan hangerővel roma mulatós zenét hallgató törzstársaság, akik törzstagságuk ellenére azért csak megpróbálták megrövidíteni a helyet pár pohárral. De nem sikerült nekik, mert a roma tulaj résen volt és utánuk ment.
A csapolt sör és az üdítő ára pedig literes kiszerelésre vonatkoztatva van kiírva.
Amúgy meg:
Csapolt Borsodi: 270Ft/korsó
Unicum: 420 Ft/0,5dl
kávé: 100 Ft
