Hosszú és fáradtságos nap után sikerült ide eljutnunk, miután a Püspökvár lábánál található horgászegyesületi csónakházat zárva találtuk. Pedig arra nagyon gyúrtunk ám. Sebaj, ebben a helyben sem kellett csalódnunk. Ketten érkezünk: langymeleg helyszín, kis televízió a felső sarokban, körben lambéria (azt hiszem ezt vehetjük alapfelszerelésnek minden III. osztályú helyen) plusz a gyümi. A hátsó sarokban kókadozó középkorú párocska, abból a típusból, ahol nagyon lassan megy a kommunikáció, de nem azért, mert a szerelem kitölti az űrt, a másik sarokban szakmunkástanulók melegített az estére üvegből ivott sörökkel, a söntés jobb oldalán két fiatalabb kollega egy önkormányzati tulajdonú cég színeiben, a tévé alatt, közel a bejárathoz pedig a belváros klasszik alkoholista arcai. (Hol lehet Indián? - futott át az agyamon, de már kértem is ki a kötelező kétszer két kisfröccsöt.) Kaptuk is, a pultról lekapott műanyag üvegből. Típusa: Csaplárosné, Dél-alföldi fehér asztali bor. Súlyos, kapar, zagyva még a szóda sem segített rajta. És közben megérkezett a csapat többi tagja is. Hirtelen tizen lettünk a pici helyen és megfigyelőkből rögtön megfigyeltekké váltunk. Nem tudtak ugyanis bejönni és leülni az állandó törzsvendégek. Morogtak is rendesen, hogy mi van itt. Mindenki rendelt, majd az első kör elfogyasztása után éppen azon tanakodtunk, hogy merre tovább, amikor elkezdődött a helyi Barátok közt live verziója:
-Géza te már megint itt iszol?- hallatszott az ajtón túlról a fiatal kollegapáros egyik tagja felé.
-Miért, nem ihatok meg a kollegámmal egy fröccsöt munka után?
-Itt iszol, közben a nőid meg otthon keresnek. Állandóan engem zavarnak, te meg itt iszol. Kezdjél már valamit magaddal!
-Mondom, túlóráztunk és most a kolegámmal megiszok egy pohárral. Aztán megyek.
-Minden nap tíz után keveredsz haza a kocsmából.
-Jól van, akkor elköltözöm. Hagyjatok békén! Hagyjatok a francba!
És így tovább. Közben a csaplárosné (nem az üveg, hanem a hús-vér) beszólt nekik, hogy nincsenek ám egyedül, de csak folytatták. Ütésváltás közeli állapotba jutott a tárgyalás, amikor a női hanghoz tartozó élettárs is beszállt a vitába.
Mi ekkor álltunk fel. Megfagyott a levegő. Azt hitték verekedni akarunk. De nem. Illedelmesen fizettünk, visszavittük a poharakat és kimentünk. Az utcán szembetalálkoztunk a kiabálós hölggyel és élettársával, akik szintén valahonnan érkezhettek, mert nem voltak valami épek ők sem. Mindezt az elnagyolt, elmázolt smink jelezte számomra.
Miközben a kerékpárzárakkal bajlódtunk, a kiabálós hölgy odajött hozzánk és bocsánatot kért. Megkérdezte, hogy ugye nem miatta hagytuk ott a helyet. Mondtuk, hogy nem. Ez a szabály. És már megyünk is tovább.
-Akkor jó, de menjetek be és mondjátok meg a Marikának, hogy nem miattunk mentetek el!
Bementünk és elmondtuk. Közben a kintmaradtakat jótanácsokkal látták el a környező kocsmák nyitvatartásával kapcsolatban. Szakértők voltak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése