A fal mellett kialakított talponálló asztallapja alatti kampók.
Az asztallap egy húsz centi széles laminált pozdorja, az asztallapot tartó négyszögvas szemközti oldalán pedig ott az akasztó.
Miért annyira praktikus?
A kocsmák közönségének egy speciális rétege az, aki csak egy fröccsre nézett be. Vagy egy felesre és egy fröccsre/sörre. Utóbbi gyakran a felest már a pultnál beveri, és a sörrel cammog a talponálló részhez, és az első mozdulat: a szatyor felakasztása a kampóra.
Mert ők azok, akik hazafelé ugranak be. Melóba, piacra indulnak és előtte/utána ugranak be egy gyors menetre. Ezért mindig van náluk motyó, az meg csak útban van.
Megfigyeltem több helyen is, hogy ők azok, akik - bár nem asztalhoz ülnek - mégis ismernek mindenkit. És beszélgetnek is az asztalnál ülőkkel, de nem ülnek oda. A beszélgetések során általában húzzák egymást:
- Na mivan, megint itt?
- Látom, nem az elsőt iszod!
Az a hipotézisem, hogy a talponállósok ott húzzák meg a határt, hogy nem ülnek le. Mert ők nem kocsmatöltelékek . Ők csak beugrottak egy körre.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése