Na, hát annyi elég hozzá, hogy a Hóka Pistának, hát nekem sincs kis tenyerem, de amikor kezet fogtunk, hát neki még az enyémnél is nagyobb tenyere volt. Akkor csináltuk a víztorony alapozását, és amikor esténként hazaértünk a lakókocsiba, ugye ott aludtunk mi munkások, hát a Hóka Pista már ott aludt és mintha sátrat vert volna fel maga fölé, én akkorát még nem láttam. Az a gyerek az reggel nem felült, mint más ember, hanem megkapaszkodott a szerszámába, és felhúzta magát!
Annak akkora volt, én még ilyent nem láttam, hát ha egyik tenyerével megfogta a tövénél, aztán utána ráfogott a másikkal, és akkor bizony, hááááát, egy jó varjúlépés még kilógott. Nna, akkor értettem meg, hogy miért HÓKA Pista ez a gyerek.
helyszín: Diána eszpresszó
főszereplő: egy stüszi vadásznak öltözött hatvanas bajszos, aki előtt nincs semmilyen pia(!)
Tudod, mi történt? Az, hogy te tényleg megöregedtél.Ezt vágta a fejemhez Borisz, miután bejelentettem, hogy nem csinálom tovább, felhúzom a rózsaszín, nyuszis papucsomat és inkább a Megasztárt nézem a tévében az este folyamán, mint hogy visszamenjek abszolválni a maradék egységet. Megfáztam, kapart a torkom, az orrom csöpögött, mint egy rossz kerti csap, és délutánra be is lázasodtam. Két nap, húsz hely, rengeteg kilométer és jegyzet után vége. Összegzés és adatok felvitele folyamatban.
Mi van Ilike, megijednél a látványtól?
"... a jelen és a jövő minket igazol."
"A pénzemért adjanak megfelelő szolgáltatást, nem?"(Napközben aztán kaptam is egy telefont egy pesti számról, amit nem tudtam felvenni, mert éppen a tanácsrendszer rejtelmeibe avattam be pár pilledt hallgatót. Miután visszahívtam, kiderült, hogy a T-Home hívogat, akinek a múltkor bediktáltam a számom, amikor Rózsi néninél nem sikerült felélesztenem a rendszert és szerelőt hívtam. Titokzatos. Benne vagyok a rendszerükben.)
Először én sem gondoltam volna, de aztán pár évvel később látom, hogy csak úgy magamtól sikerült megjegyeznem mindenki kedvencét.
Van-e helyünk a kocsmában? Mielőtt bárki is felháborodna ezen a kérdésen, tisztázzuk: a kocsma szót egyúttal rendhagyó módon, gyűjtőfogalomként használom, ideértve most a kisvendéglőket, a sörözőket, a borozókat és a többi vendégfogadásra berendezett üzletet is, amelyekben kétségtelenül ott a helyünk nap mint nap. Természetesen nem az asztal alatt, hanem az asztal mellett. Alighanem lámpással kéne keresni olyan embert, aki egész életében nagy ívben kikerülné ezt a tágabb értelemben vett kocsmát. Óhatatlanul megfordul ott az ország apraja-nagyja, az ebédelő iskolás éppúgy, mint a szórakozni, kikapcsolódni vágyó felnőtt, vagy a vacsoráért éthordóval érkező nyugdíjas. Így aztán az is természetes, hogy - akár a focihoz - nálunk mindenki ért a "kocsmológiához". Elvégre többszörös, gyakorló vendégek vagyunk valamennyien. A vendéglátás viselt dolgairól, tisztességes próbálkozásairól, a kocsmák közönségéről, hangulatáról, az alkoholizmusról mindenkinek megvan a maga kiforrott véleménye. S e nézetekből - még szidalmakkal sem fukarkodó, indulatos szavakból is - azt szűrhetjük le. Az emberek szeretnék szeretni a kocsmát, szívesen járnának gyakrabban oda, ha ott az idejüket kedvükre, kellemesen múlathatnák.
Ezt holnap azonnal ki kell vennünk a könyvtárból.
Illés György (1989): A kocsma nem alszik : Piások, zugmérők, mámorkeresők . Babits kiadó, Szekszárd.
A következő, sokszor nehéz feladat, a „belépés” abba a csoportba, amelynek vizsgálatát a kutató célul tűzte ki. Minél zártabb, bensőségesebb a vizsgálni kívánt csoport, annál problematikusabb a „körön belülre” kerülés.
Lehota József (szerk.) (2001): Marketingkutatás az agrárgazdaságban. Mezőgazda Kiadó.
Honnan jött az ötlet? Ficsku Páltól olvastam a Gyerekgyár című könyvet. Ott olvastam a Hajnóczy Péter emlékének ajánlott konyak egyes maratont. Ficsku ezt a szösszenetét külön is megjelentette a Mozgó Világban Konyak egyes maraton címmel. Szépirodalommal és bölcs szólásokkal pedig köztudottan minden hülyeséget alátámaszthatunk.
Rövid idézet következik:
Szintidőt nem terveztem, csak a teljesítést, ezért időztem is a kocsmákban egy kicsit.
Néztem az embereket.
Beléjük szorult a csend.
Réveteg tekintetek merednek a tévére.
Köröző ujjak a poharakon.
Számzáras dipót szorongató, böfögő, hányingerrel küszködő reggeli hivatalnokok.
Cserzett arcok, akiknek nem számít az áfakulcs.
Csak a játékautomata csilingelése szakítja meg a csendet.
