Kocsmai sztorik 3.

Megérkezik a főnök a kocsmába, hozza szatyorban a töményet, másik kézben a szódáspalackok. Mercivel leparkolt a bejárat előtt, asszony bent ül.
- Hát az meg mért nem jön be - egyikük a főnök nőjét nézve.
- Aaaaaaaaj - legyint a másik.
Főnök ki, autó el.
- Ó, bazmeg, a hülye nője. Annyi esze van mint a tyúknak!
- Ne ,várjál!!! A tyúk teleszarja az udvart! Annyival több!
- Ehhhh.
Röhögés, és az egyikük megfogja gallérnál a kabátját és dob rajta egyet. Egyre hangosabbak. Röhögés.
- Vááárjál!
- Annyi eszük van mint a tyúknak!
- Váááárjál! Mint a döglött molylepkének, annyi eszük van.
Kabátdobás, röhögés, volume.
- Mint a tyúknak, bazmeg. Kibaszott hülyék.
- Neeeem! Váááárjál! Mondom! Mint a döglött molylepkének, érted?!
Kis csend. A dzsekidobálos odafordul a söréért, ránéz a pultosnőre és kapcsol. Az arcába:
- Hallooood?! Annyi eszetek van, mint a döglött molylepkének! Hallod?!
- Annyi eszetek van, mint a tyúknak. Hülyék vagytok! Eeeeeej!
A pultosnő (kiégett ötvenes, cigarettától barna bőr) a Kisalföldbe mélyed és mosolyog.
- Hallod?! De nem?! Na mondjál valamit - a pultosnőhöz.
Pult mögött mosoly, fejcsóválás.

Egyszerűsítettem a sztori menetén, mantra szerűen ment a tyúkész, a molylepke és mellé a dzsekidobás.

Helyszín: Diána eszpresszó
Érdekesség: az első hely, ahol nem fiatal csaj a felszolgáló